When I look back at my existence before I left Canada to pursue this dream of travel & adventure, I see a life full of things that I didn’t really want to do. I had to wake up early in the morning (oftentimes 6:00am, or even 2:00am) to go to work at a job that I didn’t find satisfying. I would work 12 hour days with no reward other than a fat pay cheque, but the long hours and subsequent exhaustion meant that I couldn’t really spend and enjoy the money as much as I would have liked.
A working Goat (circa 2006)
I would work all week and look forward to the weekend, but when the weekend came I was too tired to really plan anything major, plus I had a bunch of chores that needed completing and obligations that needed to be met – both of which I couldn’t finish during the week because I was too busy.
I would have to take the car into the shop and spend money to fix it; the sink needed repair; the house needed to be cleaned; the laundry machine was squeaking and everything was adding up. sometimes I would have to take a holiday, just to catch up on things that I didn’t even want to do.
On top of all of that, I wanted to make time to spend with friends and family, but with so little time for myself, this wasn’t all that easy.
This is not an unfamiliar story to most, in fact… this is considered the normal life.
Please Note
This article is for those who are interested in travelling and living abroad full time. If your life is exactly where you want it to be right now, then you’ve already accomplished what this post is trying to get across. You don’t have to travel to be happy, you just have to live your life doing what you love. As this article is written on a blog designed do inspire others to live a life of freedom, travel and adventure, it is targeting those interested in travelling as a lifestyle.
Once I decided to jump off of the ever-growing cliff of my working life, everything changed. In the first month of travelling, I had done more, seen more and experienced more than I had in the previous decade of my life. instead of having a few hours every weekend to do what I wanted, I had 24 hours / day, 7 days / week – now that’s a lot of free time!
A couple Of Goats (circa 2008)
And what did I do? I snorkelled with sharks, explored ancient temples, chilled on white sand beaches, swam in tropical waterfalls, ate exotic foods and explored a region of the world that seemed so far from my own, that it felt like it was on a different planet. This was all in the first month.
Dariece and I spent over a year travelling through Southeast Asia, India and Sri Lanka and when we returned home, we were in shock. It was the same shock that all long-term travellers experience.
Our lives had completely shifted and yet we were going to have to return to work and assimilate back into the normal life.
The world had simply stood still in Canada, while we had been going 1,000 miles a minute for 13 months straight.
We did everything we could to return to the travelling life that we loved so much. It wasn’t easy at first. We had to sacrifice another year of our lives doing the very thing that we had worked so hard to escape in the first place.
…But finally, after one final year of working in Canada, we were ready to completely detach from the 9-5 (or in my case, 7-7) lifestyle.
We’ve now spent more than 2015 days on the road and well over $100K living our dreams. That’s nearly 30,000 waking hours doing exactly what we want, when we want. No chores. No broken down vehicle. No angry boss. No alarms (except for the occasional early flight). Semmi dráma. Nincs stressz.
If we had we stayed at home, I would have worked around 17,000 hours, gone on a couple of week-long holidays and maybe saved a few bucks for a rainy day.
I would’ve spent over $250,000 on mortgage & bills. A mortgage which was bloated with interest, and came with an equity that would have crashed along with the global market.
I would have spent even more money on useless material things that provided me with a short and unsatisfying level of happiness.
The car That cost Me more Headache Than Enjoyment
In the end, had I continued the way I was going, my life would be in much the same place today as it was on November 19, 2008 (the day we dared to jump).
What did we do to deserve this life? We simply took a risk, looked for a better way of life and followed our dreams. It may sound cheesy, but it’s true.
We often write on this blog about “how you too can live a life of freedom, travel & adventure”, but the truth is… all you need to do is jump.
The minute we realized that life didn’t have to be a chore, everything started going a mi utunk. Ahelyett, hogy az akadályok folyamatosan megjelennek az ösvényünkön, egyértelmű utunk volt a szabadsághoz.
Nem írunk a boldogságunkról, a sikerünkről és az izgalmas életünkről, hogy dicsekedni lehet. Úgy érezzük, hogy feltöröttünk néhány óriási kódot, és mindent el akarunk mondani neked.
Örülünk, hogy megosztjuk a Közép -Ázsia szárazföldön történő áthaladásáról és a Himalája -hegység felmászásáról szóló történeteink megosztását, de az utazási blogolási életünk végső öröme az, amikor valaki e -mailt küld nekünk, és azt mondja nekünk, hogy úgy döntöttek, hogy mindent hátrahagynak a világ felfedezésére – hogy felfedezzék a világot – – boldogabb és szabadabb élet folytatása.
Remélem, hogy ez a bejegyzés ösztönözni fog néhányat a változás mérlegelésére. Vagy ha már megtette az ugrást, remélem, most bólint, és egyetért a cikk érzelmével.
Emberek ezrei ébrednek fel. Manapság több tízezer utazási blog van, és sokan elegendő pénzt keresnek a szabadság, az utazás és a kaland életének támogatására.
Az emberek külföldön tanítanak angolul, önkéntes tevékenységet folytatnak Afrikában, Új -Zélandon rohannak, és a Scuba merülnek Mikronéziában, és megszabadulnak a „kemény munka és büszke arra, hogy nem szedsz nyaralást” mentalitástól.
Dariece és én minden nap felébredünk, és hatalmas mosolyokkal nézünk egymásra. Függetlenül attól, hogy a napot a nap eltörte -e a guatemalai tót, vagy egy óceán szellő, a karibi térségben lévő ideiglenes otthonunkból … boldogok vagyunk.
Őszintén nem látjuk, hogy az életünk hogyan javulhat, és amikor igazán gondolkodom rajta … ez az élet az, mert nem kell tennünk semmit, amit nem akarunk.
A szabadság ilyen szintje olyasmi, amit ápolni kell, és ez valami, amit bárki elérhet. Kormány nélküli életet választok, mert egy nap, amikor a halálos ágyamon vagyok, mosolyogva nézek vissza az életemre. Képes leszek emlékezni az életemre azzal a kényelemmel, hogy tudom, hogy valóban a legtöbbet hoztam ki.
Túl sok hihetetlen lehetőség vár a világon, hogy az életét a házimunkák és a boldogtalanság sújtja. Az élet túl rövid!
Miután megtörtént a szabadságra való ugrás, a biztonsági hálók megjelennek, és párhuzamosan párosulnak azok számára, akik elég bátorak ahhoz, hogy elsősorban ugráljanak.
Az első biztonsági hálóm támogató család formájában jött létre, és hihetetlen kapcsolat volt Dariece -vel. Aztán többet követtek angol oktatási lehetőségek, önkéntesség, ház ülés és végül az ejtőernyőm kihelyezése formájában, és én landoltam erre az utazási blogra.
Kép: Wikimedia Commons
Biztonsági hálók különböző formákban kaphatók, de ott vannak, csak nem láthatja őket, ha a szikla tetején állsz. Nem nehéz a szabadon esni, miután felugrottál, és alján több ezer boldog és szabad ember van, felnézett rád és kiabál: „Menj érte!”.
Kész vagy?
Ha meg akarja tenni ezt az ugrást, de nem biztos benne, hol kezdje el, nézd meg a tartós utazási szakaszunkat, hogy hihetetlen ötleteket találjunk arról, hogyan lehet pénzt keresni online, úton és útközben. Ha még mindig nincs meggyőződve, kattintson ide a további inspirációért.
Tetszik? Tűzd ki! ?
Jogi nyilatkozat: Az úton lévő kecskék Amazon munkatárs, és más kiskereskedők számára is leányvállalat. Ez azt jelenti, hogy jutalékokat szerezünk, ha a blogunk linkjeire kattint, és vásárolunk e kiskereskedőktől.